Alice Winn : In Memoriam

"A fronthoz közeledve felfoghatatlan volt a zaj, de a pacsirták továbbra is szálltak a gyászos égbolton, és skarlátvörös pipacsok kókadoztak a futóárkok szélein." Alice Winn nevét megjegyeztem! Vajon mi késztet arra egy fiatal nőt, hogy az első világháború borzalmairól írjon? Többek között a véletlen, és egy iskolai újság mely anno az adott iskolából bevonult diákok sorsáról is megemlékezett. Persze ez még nem lenne elegendő egy zseniális történet megalkotásához. A szerző nagyon tehetséges, és elképesztő érzékenységgel bújt a fiatal, naiv, de nagyon lelkes és hazafias fiúk bőrébe. Korábbi hasonló élmény A Gyáva kapcsán, már sejtettem, hogy rossz ötlet lesz bárkit is megkedvelni a szereplők közül. Természtesen hiába, összeszorult szívvel olvastam a sorokat. Tizenhat, tizenhét évesek voltak amikor ki saját döntésként, ki szülői, vagy társadalmi nyomásra igazi fegyverre cserélik az addig közelharcra használt vonalzóikat. "A legrosszabb az, amikor rájössz, hogy már másodszor írsz ugyanannak a szerencsétlen asszonynak; két levélben mondasz neki köszönetet a két fiáért." A képzeletet a valóság mindig felülmúlja, főleg ha az emberi kegyetlenségről van szó. Ellwood és Gaunt egy angol elitgimnázium elkényeztetett úri ficsurjai, gondtalanok, sokszor unatkoznak, kedvtelésből kínozzák diáktársaikat, és alig várják, hogy végre felnőttet játszhassanak. A történelem átírta a sorsukat. "Ellwood hamarosan megtanulta, hogy nem az erőszak, hanem a borzasztó körülmények tették elviselhetetlenné az életet a lövészárokban." A szerző remek ütemet tartott, nemcsak a háború borzalmait taglalva. Teret engedett a költészetnek, szerelemnek, és egy izgalmas történethez méltóan párhuzamosan olvashattuk a két főszereplő Ellwood és Gaunt vesszőfutását lövészárokban, hadifogolyként, eltávozáson. Háborús könyvek kapcsán félő, hogy az unalomig ismételt és ismert sémákra épül a történet- éhezés, hideg, bújkálás stb. Meglepő módon a szerző kerülve a hatásvadászatot, folyamatosan bele tudott csempészni valami újat - és borzalmasat - amit még sehol máshol nem olvastam. Ami a szerelmet illeti voltak fenntartásaim, nem titok, hogy téma a könyvben az azonos neműek szerelme. Annyira szépen lett ez is elmesélve, hogy teljesen belesimul a könyvbe. Szinte minden oldalról tudtam volna idézni, olvasás végére tele lett cetlikkel a könyv. Igényes, keményfedeles csoda ez a könyv annak ellenére, hogy milyen bénítóan borzasztó témát dolgoz fel. Értékelés:5 lövészárokban kuporgó cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Ruhl: Mosoly - Egy arc története

Sarah népszerű, díjazott drámaíró.Teherbe esik, kiderül ikreket vár, így kislányával együtt háromgyerekes édesanya lesz. Sarah azon aggódik hogyan fogja összeegyeztetni munkáját a gyerekneveléssel, amikor terhessége alatt problémák jelentkeznek. A Viszketőanyukák.com (nem vicc) oldalon végre rádöbben mi is a baja, ami megkeseríti várandóssága minden napját; epepangás. Azonnali ágynyugalom, veszélyeztetett terhesen hirtelen a négy fal között találja magát, ahol természetesen még többet aggódik...itt remekül mélázunk el az ágynyugalom létjogosultságán a viktoriánus korban, és manapság. Sőt a gyógymód széles spektrumát bemutatva rá kellett jönnöm, hogy a történelem minden téren ismétli önmagát! Végre megszületik William és Hope, Sarah vesszőfutása pedig folytatódik ugyanis ekkor derült égből villámcsapás Bell parézis jelentkezik nála. Erre mondják az orvosok, hogy jóindulatú és ritka betegség, kezelése nincs, általában pár hónap alatt maradéktalnaul gyógyul...vagy nem...Sarah esetében a nem jött be. Bár mindent kipróbált a tudományosan elfogadott - szteroid, akupunktúra, torna, - a kevésbé tudományosig; szerecsendió szopogatás, fütyülni próbálás. Sarah tehát a szerencsétlen 5 százalék. De nézzük mivel is jár ez a betegség. )A legjobb hasonlat a sokak által ismert stroke tüneteihez hasonlít.) Tömören, a mimikai izmokat mozgató idegek bénulása, általában féloldali. Sarah bal arca vált érzéketlenné, ami frusztráló tüneteket okozott, nem tudta becsukni a bal szemét, pislogni sem tudott,folyt a nyála,ha pedig mosolyogni szeretett volna torz vicsorgás lett a végeredmény. És itt jön a könyv, és Sarah történetének lényege, a mosoly, és az ember aki mögötte van. "...valóban különös, hogy a betegség nincs ott az irodalom fő témái között a szerelem, a háború, és a féltékenység mellett." (Virginia Woolf) " Az arcod amit mindenki lát, ami kifejez örömöt, bánatot hirtelen cserbenhagy és tőled független életet él. Lóg a szemhéjad, nem tudod rendesen formálni a szavakat. Példának okáért kislányod - Hope- nevét sem tudod kiejteni. A mosollyal összefüggésbe hozzák a szépséget, harmóniát, megjelenik a művészetben - lásd Mona Lisa mosolya.

Érthető módon Sarah egyre inkább elkeseredik, hiszen bármit is tesz nem javul az állapota. Depresszióba esik, állandóan azon stresszel milyen anyakép alakul ki a gyerekeiben róla, hiszen nem tud rájuk mosolyogni, mint gondolnak róla az idegenek, mit lát benne most a férje, hogy már nem szimmetrikus az arca. Ezek a gondolatok aztán elhatalmasodnak. Sarah újra és újra orvoshoz megy, majd a buddhizmusban keres vigaszt, aztán vissza az orvosokhoz, ezekhez csatlakozik az interneten fellelhető információk tömkelege... A szerző egészen elképesztő módon vetíti elénk ennek a betegségnek minden aspektusát, mutatja be például művészeten keresztül. Kapcsolja össze a hétköznapi embert,anyát, nőt, akit formált, változtatott a betegsége. Szinte egy szuszra olvastam el Sarah történetét, remek stílusa van. Értékelés: 5 Bell cseresznye az 5-ből!!!

Amber Smith: Amilyen akkor voltam

Amber Smith két kötetesre tervezett sorozatának első részére annak ellenére voltam kíváncsi, hogy nagyon ritkán olvasok sorozatot. Mert vagy romlik a minőség - igaz itt csak két kötetről beszélünk, - vagy egész egyszerűen elfelejtkezem róla. Nos ami tuti, hogy erről a történetről nehéz elfeletkezni... Eden átlagos tini, egy átlagos családban. Aztán egy nap megtörténik a legszörnyűbb rémálom, saját baráti körből, egy hozzá közel álló személy megerőszakolja...a saját ágyában, az otthonukban, ahol elvileg mindenki biztonságban érezheti magát. A könyv főleg az utána történtekre fókuszál, lassan bontva ki azt, hogyan járja meg szegény lány a saját poklát, próbálja meg egyedül feldolgozni, majd visszaállítani azt, ami örökre elromlott. Kétféle elképzelésem volt a a történetre, az egyik koncepcióm be is jött. Lehet valaki nem fogja érteni Eden logikáját, mozgatórugóit, menekülési útvonalát, én teljesen megértettem, ráéreztem arra, hogyan szeretné megoldani ezt a szörnyű helyzetet, csak éppen rossz kulcsot választott. A történet fikció, de azt remélem sok lány, anya kezébe kerül. Van hova fejlődni, van mit javítani, akkor is ha bajban vagyok, - hogy merjek segítséget kérni, hogy merjek kiállni magamért. És akkor is ha anya vagyok, vagy barátnő, hogy ne csak nézzek hanem lássak is. Furcsa leiírni, hogy tetszett. De így van. Rettentően drukkoltam Eden-nek, hogy merjen végre lépni a jó írányba, felismerni, hogy Ő az áldozat, és ne magában keresse a hibát. Hiánypotló mű. A sok szerelmes, romantikus irodalom mellé, sajnos erre is szükség van. Ereje van a történetnek, megérinti az embert, annyira életszagú, reális, hogy nehéz nem a hatása alá kerülni. Josh remek karakter volt, és remélem a második részben is szerepet kap majd.( Remélve a legjobbakat.) Értékelés: 5 Sebesült cseresznye az 5-ből!!

Richard Paul Evans: Noel naplója

A szerző korábban megjelent könyvei közül mind tetszett, - Hol lehet Noel? (2010), Kegyelem (2012) A Karácsonyi doboz( 2013) ennyi kihagyás után örömmel vásároltam meg a cuki, kézreálló újabb kötetét. Az alapsztori, hogy egy híres író akinek cudar gyerekkora volt értesül anyja haláláról, természetesen a hagyatéki ügyeket muszáj elintézni... Utazás, múltidézés, szembenézés a megváltozott dolgokkal. A kezdet nagyon jó volt, Jacob szimpatikus magányos figura, akinek védjegye a romantikus irodalom, ahol szépen teljesít, könyvei folyamatosan az eladási listák élén állnak. Népszerűsége ellenére magányos, nemcsak a társ, a szerelem hiányzik az életéből hanem a tágabb család, baráti kör is. Miközben szembesül anyja utolsó tébolyban töltött éveivel egy fiatal nő is felbukkan a gyerekkori otthonánál aki a vér szerinti anyját keresi... Valahogy most nem mindig sikerült elérnie a lelkemig a történetnek, gyakran unalmas, papírízű sorok is bekerültek a történetbe. Nem sikerült átadnia a magányos farkas alakját, aki anyja miatt nem tudott eddig nyitni a világra és a szerelemre. Aztán egy egycsapásra betoppan a szerelem, akivel alig töltött időt, esznek, alszanak a szereplők, reggel majd este lesz. Nemcsak a korábbi könyveihez képest volt benne kevesebb szív, ezektől eltekintve is maradt volna hiányérzetem. A naplórészletek sem nyűgöztek le, kötelező elemnek tűnt, aminek muszáj szerepelnie a történetben. Értékelés: 3 hazatalált cseresznye az 5-ből!!!

Jenny Jackson: Ananász utca

A borítóra figyeltem fel, kivételesen letisztult, ugyanakkor érdekes is. Szeretem amikor a könyv és a ruhája szoros összefüggésben van egymással. ( Nem, nem elég egy thrillerre egy sejtelmes sötétségbe leledző házat kibiggyeszteni.) A történet vége mellé plusz egy csattanó a beszédes borító. Érdekes történet gazdaságról, pénzről- amivel szerintem nem az a baj, hogy van, hanem az, hogy nem tudunk vele bánni. A vagyonos Stockton család nőtagjain keresztül ismerkedhetünk kicsit a kiváltságosok életével. Darley, Georgiana, és Sasha életébe felváltva pillanthatunk be. Előbbi kettő testvérek, Sasha pedig a sogórnőjük. A váltott nézetnek köszönhetően nincs idő nagyon leragadni egy - egy élethelyzetenél, bár kétségkivül Georgiana kapta a legizgalmasabb szereposztást. Neki köszönhetően folyamatosan izgulhattam, és nem mellesleg a vele történtek minden szereplőre kihatnak. A pénz csak egy lehetőség. Hiába ácsingózik mindenki utána, éppúgy lehet áldás, és átok is. Klisé ugyan de attól még igaz, hogy sem szerelmet, sem egészséget nem vásárolhatsz. A történet közepénél kicsit unalmas volt már a sok csillogás és drága bútor, de aztán egy nagyon szép mentés után szinte le sem tudtam tenni. Pici hiba számomra, hogy az emberi kapcsolatok, házasságok nagyolva voltak csak bemutatva. Lehetett volna a témában többet búvárkodni. Értékelés: 4,5 vagyont érő cseresznye. Olvasás közben nem is gondoltam volna, hogy még napokig fogok agyalni a sztorin!

Linwood Barclay : Levegő nélkül

Nagyon megválogatom, hogy thriller / krimi műfajból mit olvasok el. A legtöbbször klisék halmazába botlunk. Ezúttal üdítő kivételre bukkantam! A szerző igencsak termékeny, és volt már szerencsém korábbi magyarul megjelent könyvéhez - így azonnal lecsaptam könyvre. A General Press kiadó remek ruhát szabott a könyvhöz, igényes, kész élmény kézbe venni a könyvet. Rettenetesen idegesített, hogy akárhány tippem is volt, a szerző mindet megcáfolta! Adva van egy hat éve eltűnt feleség, és egy zárkózott férj aki nagy nehezen új életet kezd. Aztán egy kotnyeles korábbi szomszéd Andrew eltűnt feleségét véli látni korábbi lakhelyükön... Megismerjük Andrew új párját, és annak öccsét, sőt Brie családja is szerepet kap a nem mindennapi történetben. Az ilyen információk természetes módon csakis kérdések egész sorát veti fel, hiszen ha Brie él miért nem a férjét kereste meg először? vagy legalább a rendőrséget? Hol volt eddig? És mégis miért pont most bukkant fel? Az elején kicsit zavart, hogy ugyanazt hallottam a szereplőktől mint amit a következő oldalon a rendőrségi kihallgatáson le lett írva. Picit ismétlésnek hatott. Aztán olyan gyorsan csúsztunk bele az események sodrásába, hogy csak kapkodtam a fejem. Minden egyes szereplő, szál elvezetett egy újabbhoz, de nem a megoldást nyújtotta, hanem újabb kérdéseket vetett fel. A szerző remekül kijátszotta a több karakter mozgatásával járó lehetőségeket, így a gyanúsítottak listája is egyre csak bővült. Ezúttal sem csalt a megérzésem, remek, csavaros történetet választottam. A szerző korábbi kötetei is szép, magas százalékon szerepelnek az értékeléseknél, így úgy dönötöttem mazsolázok még a műveiből. Értékelés: 4 elgurított cseresznye!!!

Lucy Clarke: Elveszettek

Tökéletes borító, tökéletes fülszöveg. Alig vártam, hogy a kezeim közé kaphassam és belevessem magam az izgalmakba. Írány a mesés Fidzsi szigetek, egy testvérpárral... Váltott szemszögből ismerhetjük meg két lány élményeit; egyikük felül a repülőre, másikuk lekési a gépet... Két évvel a szerencsétlenség után előkerül a nyom nélkül eltűnt repülőgép pilótája... Valami hiányzott nekem ebből a történetből, de nem igazán tudom megfogalmazni hogy mi. Talán a hitelesség. Sokszor jutott eszembe olvasás közben, hogy az a bizonyos szituáció mennyire reális, életszerű? Gondolok itt például egy öt hónapos csecsemő életbentartásáról a semmi közepén... A lányok kapcsolata is túlzó volt számomra, értem én, hogy testvérek, de ez nekem már túl sok volt. A szerző sokszor ismételte önmagát. Állandóan azon kaptam magam olvasás közben, hogy elkalandoznak a gondolataim, nem tudtam benne maradni a történetben. Tény, hogy az ilyen történeteknél nagyon vékony mezsgyén járunk, kell, hogy vagy a szereplők, vagy a cselekmény "megvegyen" magának. Valamiért sem Erin, sem Lori karakterei nem voltak szimpatikusak számomra. Sajnálom, mert nagy izgalommal vártam ezt a történetet. Én is ismétlem magam, a borító szenzációsan sikerült, nagyon hatásos. Értékelés: 3 kalandos cseresznye az 5-ből!!!